KTI Könyvek

A mezőgazdasági árak elemzése az agrárközgazdaságtan főáramának régi témája. A könyv hét fejezetében négy nagyobb kérdéskört veszünk szemügyre. Az első nagyobb téma a kereskedelmi árrés és a vertikális ártranszmisszió kérdése. A kérdést úgy fogalmazhatjuk meg, hogy vajon a termelői árak csökkenése/növekedése milyen mértékben és gyorsan jelenik meg a fogyasztói árak csökkenésében/növekedésében. A második kérdéskör a horizontális ártranszmisszió. Az árak nyilvánvalóan nemcsak az élelmiszerlánc különböző szintjei között változhatnak, hanem térben is. Ezek az árváltozások jó indikátorai, hogy a piacok mennyire integráltak térben, ami nem csak országon belül fontos kérdés, hanem országok között is – különösen, ha az adott országok egy nagyobb gazdasági integráció részei, mint például az Európai Unió. Feltételezhetjük, hogy a mélyebb gazdasági integráció a piacok magasabb fokú térbeli integráltságához vezethetnek. Harmadik kutatási témánk a fogyasztási cikkek, benne az élelmiszerek árképzésének – a kiskereskedelmi láncok térhódítását követő – jelentős változásához kapcsolódik. A közgazdaságtan számos egymással versengő elméletet dolgozott ki az árleszállítások magyarázatára, a kötetben a tejtermékek példáján teszteljük a leértékelések elméleteinek előrejelzéseit. Negyedik témakörünk a mezőgazdasági árak makroszintű vizsgálata. A mezőgazdasági árak elemzése általában mikro-, termék- vagy piacszintű vizsgálat. A mezőgazdasági árak általános színvonalát azonban a makrogazdasági tényezők határozzák meg döntően. Bemutatjuk, hogy milyen makrogazdasági tényezők határozzák meg a mezőgazdasági árakat Magyarországon, illetve miként befolyásolja a monetáris politika Szlovéniában a mezőgazdasági árakat.

A kormányzat világszerte jelentős szerepet játszik a felsőoktatás finanszírozásában, ugyanakkor a legtöbb országban maguk a fogyasztók (az oktatás egyéni hozamait élvező hallgatók), illetve családjuk is jelentős mértékben hozzájárulnak a képzés költségeihez a tandíjakon és egyéb díjakon keresztül. Emellett bizonyos mértékig más magánforrások bevonására is lehetőség nyílik. A kormányzati támogatások aránya a szektor bevételeiben országonként és időszakonként nagyon változó lehet: számos országban, ahol korábban túlnyomórészt a kormányzat finanszírozta a felsőfokú képzést, átalakul a költségmegosztás, növekszik a magánforrások súlya. Kötetünkben elsősorban a felsőoktatási költségmegosztás és a felsőoktatáshoz való hozzáférés közti bonyolult kapcsolatrendszerrel foglalkozunk. Az első részben az elméleti modellek és a  nagyrészt amerikai empirikus kutatások alapján vizsgáljuk, hogyan hat a magánforrások (főleg a tandíjak) növekedése a hallgatói viselkedésre, a felsőoktatás iránti keresletre és a részvétel nyitottságára. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy a hallgatói támogatások, illetve a tandíjak halasztott fizetését lehetővé tevő rendszerek mennyire segítik a hozzáférést, továbbá a diákhitel- és támogatási rendszer különböző elemei hogyan érintik a hallgatók különféle csoportjait: melyek azok a rétegek, csoportok, melyekből származó hallgatók különleges bánásmódot igényelnek a társadalmi mobilitás és a felsőoktatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében. A második rész alapvetően a költségmegosztás lehetőségeivel, ezen belül is a felhasználókra terhelt költségek halasztott fizetésének főbb modelljeivel (diákhitelek, utólagos hozzájárulási rendszerek, diplomásadó) foglalkozik, ausztrál, angol és észak-amerikai példák segítségével részletesen bemutatva néhány izgalmas intézményi megoldást. A harmadik rész azt vizsgálja, miért fontos és elkerülhetetlen a magyar felsőoktatásban a magánforrások arányának növelése, és mely követelményekre kellene tekintettel lennie a kormányzatnak e folyamat során. A kötetet záró negyedik rész egyfelől azt elemzi, hogy az ismétlődő kormányzati nekibuzdulások ellenére Magyarországon miért volt olyan ellentmondásos és kevéssé sikeres a rendszerváltás óta eltelt időben a kormányzati tandíjpolitika, továbbá mennyire felelnek meg a magánforrások növelésére irányuló mai kormányzati törekvések az elmélet által feltárt követelményeknek, illetve milyen problémák merülhetnek fel ezekkel kapcsolatban. Másfelől ebben a fejezetben arra is választ keresünk, hol vannak a gyökerei a hazai közgazdasági gondolkodásban annak, hogy a magánforrások szerepét növelni igyekvő hazai kormányok rendre tévutakra tévednek.

Az 2004-ben kezdett és 2010-ben befejezett kutatás tárgya a rendszerváltás utáni hazai piacfejlődés. A kötetben a kutatás legfontosabb eredményeit foglaljuk össze. Először olyan piacokon folytattunk terepkutatást, olyan esetek leírására, elemzésére vállalkoztunk, ahol a vállalatok új vagy módosult együttese értékesíti, vásárolja a rendszerváltás előtt is forgalmazott árukat vagy szolgáltatásokat. Majd a szocializmus idején Magyarországon nem létező áru- és szolgáltatáspiacok elemzéséhez másodlagos forrásokat használtunk. A kutatás fontos tanulsága, hogy létezhet olyan intézmény-szabályozási környezet, amelyben a termék- és szolgáltatáspiacok nem jutnak el a konszolidált működés állapotába. Különösen a tudatos állami politika következtében végbemenő állandó vagy időszakos piacrombolás, a piacrombolás és piacépítés váltakozása jár ilyen hatásokkal. Kiderült továbbá, hogy a piacbarát intézményi-szabályozási környezet szükséges feltétele a piacfejlődésnek, ám a tömeges piacra lépésre főként a jelentős és növekvő kereslet készteti a piaci szereplőket.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének megbízásából készített tanulmánykötet alapkérdése, hogy kistelepüléseinken közösségi eszközökkel növelhető-e a foglalkoztatottság, csökkenthető-e a tartós munkanélküliség, és ha igen, miként. Az adatok azt mutatják, hogy ezeken a vidékeken a foglalkoztatottság még az európai uniós átlagban igen alacsonynak számító országos szinttől is – helyenként igen jelentősen – elmarad, míg a tartós munkanélküliség a lélekszámarányuknál jóval nagyobb mértékben „szorult be” ezekbe a településekbe. Az eddigi tapasztalatok alapján, önmagában sem a piaci, sem az állami szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni ezt a problémát: az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak, egyre több közösségi feszültség halmozódik fel bennük.

Magyarországon az utóbbi években egyre elmélyültebb és kiterjedtebb szakértői munka folyt annak előkészítésére, hogy a lakossági hitelezés területén bevezethetővé váljék a bankok és más pénzintézetek teljes adós-nyilvántartási rendszere, az ún. „teljes lista” vagy más néven „pozitív adóslista”. (A vállalati hitelezésben a teljes lista már létezik.) A teljes adós-nyilvántartásra történő áttérést a 2008-ban kialakult nemzetközi pénzügyi válság még inkább ösztönözte. Kutatócsoportunk arra vállalkozott, hogy – hazai és nemzetközi empirikus adatok és információk elemzésével, valamint elméleti modellek alkalmazásával – hozzájáruljunk a teljes listáról folyó szakmai vitákhoz és végeredményben az ésszerű állami döntések megszületéséhez.
A kutatócsoport tagjai Nagy Dávid Krisztián, Akos Rona-Tas, Szikszai Szabolcs és Vajai Viktória voltak, a kutatásvezető pedig Major Iván.
A kutatás során a következő kérdésekre kerestük a választ:
·   Milyen típusú – tehát ún. teljes listás, vagy inkább csak a „rossz” adósokat nyilvántartó ún. „negatív listás” – pénzintézeti adósnyilvántartó rendszerek alakultak ki és működnek a világ különböző régióiban és országaiban? Melyik típus van többségben?
·   Milyen fajta ügyfél-adatokat tartanak nyilván a különböző listás rendszerekben? Hogyan és ki használja, használhatja fel ezeket az adatokat?
·   Mi jellemzi az ügyfél-adatok „piacát”: azon túlnyomórészt az állam által létrehozott és állami tulajdonú szervezetek működnek-e, vagy inkább magántulajdonú társaságok, vagy pedig a kétfajta nyilvántartás egymás mellett létezése valósul meg? Ha ez utóbbi a helyzet, mi a viszony a két nyilvántartási rendszer között?
·   Melyek az Európai Unió meghatározó – direktívákban, illetve hivatalos döntésekben megfogalmazott – céljai az ügyfél-nyilvántartások piaci működésére vonatkozóan? Külön érdekelt bennünket az a kérdés, hogy az EU és annak szakmai szervezetei rendelkeznek-e kialakult elképzelésekkel a nemzeti határokon átnyúló európai, vagy globális hitelezési piacok információs problémáinak kezelésére.
·   Hogyan foglalható össze a hazai pénzintézetek, illetve az érintett állami és szakmai szervezetek álláspontja az adós-nyilvántartással kapcsolatban?
·   Igazolható-e az az állítás, hogy a teljes lista vagy pozitív lista várhatóan csökkenti a lakosság túlzott eladósodását, továbbá a hitelezési kamatok mérséklődését eredményezi?
·   Eldönthető-e – és ha igen, melyik álláspont javára – hogy a magyarországi viszonyok között az állam által létrehozott és működtetett, vagy a magántulajdonú adós-nyilvántartók versenyére épülő adósnyilvántartás lenne-e a hatékonyabb megoldás, vagy pedig a kétféle rendszer egymás mellett élése az optimális megoldás?

A kötet az MTA KTI „Oktatás, foglalkoztatás, versenyképes gazdaság Magyarországon a XXI. században” című kutatási programja keretében készült. Az első részben Köllő János tanulmánya az alacsony iskolázottságú népesség foglalkoztatásból történő kiszorulásának okait elemzi. Cseres-Gergely Zsombor és Hámori Szilvia írása az Európai Unió tagállamaiban végrehajtott munkaerő-felvételek adataira támaszkodva átfogó képet ad az iskolázottság és a foglalkoztatás kapcsolatáról. A második rész tanulmányai a tanári szelekció következményeit elemzik. Varga Júlia tanulmánya bemutatja a hátrányos helyzetű tanulókat nagy arányban tanító iskolákban  dolgozó tanárok jellemzőit. Hermann Zoltán tanulmánya a magyar tanárok tanítással kapcsolatos attitűdjeit és tanítási gyakorlatát elemzi. A harmadik részben Kertesi Gábor és Kézdi Gábor első tanulmánya gyermekek későbbi sorsát alapvetően meghatározó koragyermekkori hátrányok mértékére és azok következményeire vonatkozó ismereteinket foglalja össze. A szerzők második tanulmánya a roma fiatalok középiskolai továbbtanulását meghatározó tényezőket elemezi. A negyedik részben ízelítőt adunk a magyar iskolarendszer teljesítményét értékelő kutatás eredményeiről. Molnár Edit Katalin munkája azt mutatja be, milyen mérési lehetőségek és feladatok vannak az anyanyelvi fejlődés értékelése terén a ma már rutinszerűen elvégzett olvasás-szövegértés mellett. Végül Vidákovich Tibor és Csíkos Csaba tanulmánya a matematikai felmerések eredményeit tekinti át.

A könyv a Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködésének keretében a MeH-V.7./2007. számú "A rejtett gazdaságban való részvétel és csökkentésének kormányzati eszközei" című; valamint az OTKA által támogatott K48891. számú "Rejtett gazdaság és rejtett foglalkoztatás" című kutatási programok alapján született.
A rejtett gazdaság léte már önmagában véve is kormányzati kudarcokat jelez. Emellett a rejtett gazdaság visszaszorítására törekvő intézkedések is gyakran szemléltető anyagul szolgálhatnának a kormányzati kudarcok irodalmához: bár bizonyos körben és bizonyos mértékig eredményesek, szinte mindig nemkívánatos mellékhatásokkal is járnak. Az olyan  politika, amely nem a rejtett gazdaság és a be nem jelentett foglalkoztatás okainak csökkentésére, illetve felszámolására irányul, hanem a rejtett gazdaság konkrét megjelenési formáit kívánja eseti intézkedésekkel, szabályozással enyhíteni, gyakran olyan adózási kiskapukat és munkavállalási formákat hoz létre, amelyek a gazdaság bizonyos szegmenseiben – a szabályozói szándékot megcsúfolva – maguk is hozzájárulhatnak a közterhek alóli kibúvás térnyeréséhez. Kötetünk változatos módszertani eszközök (szakirodalmi áttekintés, ökonometriai jellegű modell, makro- és mikromodelleken alapuló szimulációk, interjúkra épülő esettanulmányok, vállalati és lakossági felmérések) segítségével vizsgálja a rejtett gazdaság kialakulásnak okait, a szereplők motivációit és a kormányzati válaszok ellentmondásos hatásait.

A kötet a 2004-ben elfogadott Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervben szereplő foglalkozta­tottságnövelő intézkedések megvalósulásával, illetve megvalósíthatóságának feltételeivel foglalkozó kutatás eredményeiről számol be. Az MTA Közgazdasági Intézetének kutatócsoportja négy olyan munkaerő-piaci intézményt vizsgált meg, amelyek befolyásolják a munkaerő-piaci áramlásokat, és ezeken keresztül a foglalkoztatottság, illetve a gazdasági aktivitás szintjét. A vizsgálódás a közép- és felsőfokú szakképzés és a munkaerő-piaci igények illeszkedésére, a gyermekgondozási támogatások munkaerő-piaci hatásaira, a munkanélküliek szociális segélyezésének működésére és a korai nyugdíjazás munkaerő-piaci hatásaira terjedt ki. A kötet a kutatás legfontosabb eredményeit, és az ezek nyomán megfogalmazott szakpolitikai ajánlásokat foglalja össze a négy vizsgált témakörben.
A kutatást az European Commission Employment, Social Affairs and Equal Opportunities DG és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta.

A kötet az MTA Közgazdaságtudományi Intézete és az MTA Munkatudományi Bizottsága által szervezett Közoktatás, iskolai tudás és munkaerőpiaci siker című szakmai konferencián elhangzott előadások alapján készült tanulmányokat tartalmazza. A konferencia szervezői tudatosan törekedtek arra, hogy lehetőséget teremtsenek az oktatás-gazdaságtan, munkagazdaságtan, a szociológia és a pedagógia tudományok művelői számára egymás kutatási eredményeinek megismerésére és megvitatására. A konferenciát a "Sziráki konferenciák örökös résztvevője", Laky Teréz emlékének ajánlottuk.

A kötet a szerző elmúlt években folytatott, a hazai és a kelet-közép-európai agrárkereskedelemre irányuló elemző munkáját foglalja össze egységes keretben.
A munka statisztikai, ökonometriai eszközökkel vizsgálja a magyar és a kelet-közép-európai országok agrárkereskedelmének átalakulását 1992-2002 között. A könyv első felében a hagyományos kereskedelemelméletből kiindulva bemutatja a kelet-közép-európai országok mezőgazdasági kereskedelmének legfontosabb jellemzőit, illetve azokat a tényezőket, amelyek ezen országok mezőgazdasági kereskedelmének teljesítményét a világpiacon meghatározzák. Ezt követően megvizsgálja, hogy a megnyilvánuló komparatív előnyök szerkezete hogyan változik a magyarországi regionális agrárpiacokon szimultán módon, továbbá részletesen szemügyre veszi a hazai agrárexport komparatív előnyeinek strukturális változásait.
A megnyilvánuló komparatív előnyök elemzését nyolc kelet-közép-európai országra kiterjesztve vizsgálja az egyes országok agrárkereskedelmének világpiaci dinamikáját. Bemutatja, hogy a csatlakozó országok mezőgazdasági kereskedelme mennyire hatékonyan igazodott a világ keresletének változásaihoz. A könyv második felének kérdésfeltevése, hogy miként alkalmazható az új kereskedelemelmélet a magyar agrárkereskedelemre. A kutatás ezen belül egyrészt arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kapcsolat van a tényezőellátottság és a vertikális ágazaton belüli kereskedelem között Magyarországnak az EU-val folytatott agrárkereskedelmében; másrészt azt elemzi, hogy milyen alkalmazkodási költségekkel járt Magyarországon a külkereskedelem liberalizálása az élelmiszeripari termékek esetében az 1992 és 2002 közötti periódusban.

A Közgazdaságtudományi Intézetben sok éve működik egy szemináriumsorozat, amelynek keretében a munkatársak vagy külső előadók ismertetik legújabb kutatási eredményeiket. 2005. szeptember 29-én, csütörtökön rendhagyó szeminárium, pontosabban kerekasztal-megbeszélés zajlott Kornai János A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz című könyvéről.
A vita szerkesztett jegyzőkönyve nemcsak a könyv szereplői és a szerzője közötti találkozásról tudósít: Kornai János nem csupán munkahelyének, hanem szellemi műhelynek is tekintette az Intézetet. Számos könyvének, cikkének és előadásának különböző változatait vitatták meg a kollégák és munkatársak formális és informális csoportjai. A szeptemberi beszélgetés így módot adott a korábbi és a mai nézetek összevetésére is.

A kötet tanulmányai a Tudás alapú társadalom és munkaerőpiac Magyarországon a XXI. században című kutatási program keretében születtek. A kutatás egyik célja a munkapiac regionális különbségeinek alakulását befolyásoló tényezők feltárása volt. A kötet első tanulmánya bemutatja a társadalmi-gazdasági jellemzők területi alakulását az átmenet időszakában és az ezredforduló éveiben. A második tanulmány a hazai és külföldi tulajdonú vállalatok munkaerő-keresletének területi eloszlását befolyásoló tényezőket elemzi. A harmadik tanulmány egyrészt bemutatja, hogyan illeszkednek a hazai regionális folyamatok a nemzetközi tendenciákba, másrészt feltárja az új térszerkezet formálódására ható tényezőket, matematikai-statisztikai eszközökkel elemezve a földrajzi-fekvési faktorok és az iskolázottság hatásait. A negyedik tanulmány esettanulmány keretei közt mutatja be az autópálya-hálózat területfejlesztési hatásait Magyarországon.

A regionális növekedést meghatározó tényezőket korábban a gazdasági tényezőkkel, elsősorban azok mennyiségi jelenlétével, majd - a nyolcvanas évektől - azok minőségi összetételével azonosították. Azóta egyértelművé vált, hogy a regionális fejlődésben a gazdasági, a társadalmi, illetve az emberi (munkaerő) faktorok szerepe egyaránt fontos, s egymástól nehezen elkülöníthető, s egyre jobban felértékelődnek a fejlődés humán erőforrásai. Láthatóvá vált továbbá, hogy a munka- és tevékenységkultúra eltérő területi sajátosságokat mutat. A területfejlesztés korábbi paradigmája megingott, új gondolkodás és cselekvési módok jelentek meg., amelyek központi eleme az alulról építkezés, valamint a humán erőforrások aktivizálása. A szerzők a kötet első részében a regionális fejlődés új tényezőire, közöttük a humán erőforrások fontosságára hívják fel a figyelmet. A következő részekben ezen erőforrások néhány dimenziójának regionális szerkezetét tekintik át, végül pedig azokat a sajátosságokat foglalják össze, amelyek befolyásolják a regionális fejlesztés irányait.

A kötet a szerzőnek az elmúlt években a versenyszféra munkapiacát elemző munkáját foglalja össze egységes keretben. Statisztikai, ökonometriai eszközökkel vizsgálja a magyar vállalatok 1992-2002 közötti munkapiaci stratégiáját. A kötet első fejezete a foglalkoztatási helyzet, a munkapiac néhány, az elemzés szempontjából lényeges, általános jellegzetességét mutatja be. A második fejezetben a fontos vállalatcsoportokra aggregált szinten vizsgálja a munkapiaci reallokáció: a munkahelyteremtés és -rombolás folyamatát. A harmadik fejezet a vállalatok bérezési stratégiáját vizsgálja. A bér a foglalkoztatás költsége, így természetesen befolyásolja a vállalatok munkaerő-keresletét, amit a negyedik fejezet tárgyal. Az ötödik fejezet röviden összefoglalja a magyar versenyszféra munkapiacának legfontosabb jellemzőit.

Jelen kötetben a munkanélküli-ellátórendszer működését vizsgáló empirikus kutatásaink eredményeit foglaltuk össze. A kutatások középpontjában az ellátási feltételeknek a munkanélküliek magatartására gyakorolt hatása áll. Magyarországon a tömeges munkanélküliség kialakulása óta igen alacsony a kiáramlás a munkanélküli- állományból, ami jelentős arányú tartós munkanélküliség kialakulásához vezetett. Ezzel összefüggésben már viszonylag korán felvetődtek a munkanélküli- segélyezés lehetséges ellenösztönző, elhelyezkedést lassító hatásával kapcsolatos aggodalmak. A finanszírozási szempontokon túl ezek is szerepet játszottak az ellátás feltételeinek többszöri szigorításában. A kötetben közölt kutatási eredmények - különböző nézőpontokból - a munkanélküli-ellátások lehetséges ösztönző hatásait vizsgálják.

A tudás és a munkaerő termelésének és újratermelésének egyik legfontosabb színtere a háztartás. A kilencvenes évek elején lezajló makrogazdasági folyamatok, különösen a GDP csökkenése, a gazdaság szerkezeti átalakulása, a magas infláció, a nyílt munkanélküliség megjelenése és növekedése jelentős eltéréseket hoztak létre a háztartások gazdálkodásában, aktivitásában és képzettségében is. A különböző típusú háztartások - taglétszámuk, összetételük, tagjaik gazdasági aktivitása, képzettsége, egészségi állapota, lakóhelyük és lakáshelyzetük, vagyoni helyzetük és számos egyéb tényező függvényében - a társadalmi és gazdasági változásokra igen eltérő módon reagáltak. E kötet két tanulmányának hátteréül szolgáló kutatás alapvető célja ezeknek a reakcióknak a vizsgálata volt, amely kutatás elsősorban a háztartások jövedelmi, kiadási, aktivitási és képzettségbeli egyenlőtlenségének és mobilitásának elemzésére koncentrált, különös tekintettel ezek időbeli változására.

Jelen kötet az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának alakulását, illetve ennek némely fontos szempontját tárgyalja - a kilencvenes évek közepétől napjainkig tartó időszakban. Elsődlegesen a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti összefüggések vizsgálatára fordítjuk figyelmünket, amit egyfelől a felsőfokú végzettségű munkavállalók növekvő aránya, másfelől a felsőfokú végzettségű munkavállalók keresletében és kínálatában az adott időszakban bekövetkezett változások indokolnak. A vizsgált témakörök a következők: a 2. fejezetben a munkaerőpiac legfontosabb tendenciáit jellemző mutatószámokat vesszük szemügyre, illetve ezeket értelmezzük az egyszerű keresleti-kínálati modell keretében. A 3. fejezetben az iskolai végzettség, valamint a munkaerőpiaci státusok összefüggését elemezzük - ugyancsak az egyszerű keresleti-kínálati modell kereteiben. A 4. fejezetben az egyes iskolai végzettségek foglalkozási csoportok közötti allokációs mintáinak alakulását vizsgáljuk. Az 5. fejezetben a túlképzés és alulképzés bérhozamait vesszük szemügyre. A 6. fejezetben arra teszünk kísérletet, hogy a felsőfokú végzettségű munkavállalók foglalkozások közötti allokációs mintáinak alakulását a kereslet, illetve a kínálat szerkezetében bekövetkezett változásokkal magyarázzuk A 7. fejezetben azt vizsgáljuk meg, milyen szerepet játszanak a kereseti várakozások az érettségizők továbbtanulási döntéseiben. A 8. fejezetben a kilencvenes évek végén a munkaerőpiacra lépő felsőfokú végzettségű pályakezdők helyzetét elemezzük. Az utolsó rövid (9.) fejezetben összefoglaljuk azokat az elemzéseinkből levonható legfontosabb tanulságokat, amelyek a magyar munkaerőpiac és a felsőoktatás kapcsolata szempontjából mind oktatási, mind foglalkoztatáspolitikai oldalról érdeklődésre tarthatnak számot.